2011. április 23., szombat
plátói.
Az a baj hogy te is mindig akkor hagysz itt, mikor a legnagyobb szükségem lenne rád. Elismerem, mind2 dologban hibáztam. Beismerem hogy tévedtem Vikivel kapcsolatban és tényleg bánom. Csak nemsokat érek vele. A másikat meg. Annyira félreértetted, amennyire csak lehet. Nemérdekel mennyire haragszol, én ott leszek előttetek és várni foglak hogy mikor jössz le. Ha kell, estig. És meg szeretném beszélni veled, mert én már nem bírom hogy innen azt hallom hogy meg akarok halni, onnan hogy beteg vagyok, amonnan hogy szakítottunk eminnen hogy nemérdekellek és ezért borultam ki ma reggel. Ezért támadtam hátba Vikit és szólalkoztam össze Johannával. Mert már nem bírom épp ideggel. Mátéval is most barátkoztam össze és el akar menni miatta. ez nagyon fölbaszott. és tudod... nekem is összejött minden. csak én mindig itt leszek neked.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése